Prológus

Prológus

Szenvedés – ez a szó jellemezné a legjobban az életem. Ezt érzem, ha a közelemben van, és akkor is, ha nem látom, és hiába próbálkoztam már megszabadulni tőle, nem ment. Kudarcot vallottam, és most itt tengődök egy titkos kapcsolatban, mely annyira torz és rút, hogy ha meghalunk, már a Pokol se fogad be minket.

Miért kellett így történnie? Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy az én bűnöm mindössze annyi, hogy nem tudtam nemet mondani. Ez nem az én vétkem, mégis az én vállamat nyomja a nagyobb teher – ő pedig nem segít, inkább rám mosolyog, és csak annyit mond, hogy erős vagyok.

Nem vagyok erős… Ha az lennék, kibírnám az összes nehézséget, és képes lennék én is továbbállni, mint ő. De nem tudok… már nem megy… nem bírom.

Érzem, hogy a testem beleroppan a teherbe… már menthetetlen vagyok… Ez már a vég…

Elkárhoztunk, édesem.

_____

Fontos:

- A történet több nagyobb fejezetre van bontva - van ami nagyon rövid, meg relatíve hosszúak is vannak. Ez különösebbképpen nem szolgál nagy funkciót, majdhogynem csak nekem fontos, de azért vannak árnyalatnyi hangulati különbségek a nagy fejezetek között.

- Ebben a fiction-ben a cselekmény szinte már pofátlanul egyszerű, ezért a lélektan képviseli az erőteljesebb vonalat.

- Minden részhez van zene, de az a baj, hogy ti egyben fogjátok olvasni, úgyhogy nem tudom, mennyire fogjátok hallgatni őket, de fórumon mindig tetszett az embereknek a zene, mert mindegyik kiemeli a rész hangulatát. ^^

.